!
!ó
!ói
!óic
!óicá
!óicák
!óicáka
!óicákav
Sziasztok.=3
És itt a szuünet,szerintem mindenki várta!;) És mindenki fog közben unatkozni is.;)
Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol. Számunkra ez is egy ilyen nap. Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, mindennek, ami kényelmes volt. Tovább lépünk. De attól, hogy elmegyünk - és ez fáj - lesznek emberek, akik részesei maradnak az életünknek, akármi is történjen. Ők a mi biztos talajunk, a sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk lesznek, örökre.
Tavasz, nyár, ősz, tél, öröm, bánat, szerelem, gyűlölet, születés, élet, halál. Minden mindegy.
Ha nem ismerem szülőföldem fáit, madarait, ember-lakóit, ha nem tudom elképzelni azt a földet, amelyen állok, úgy, hogy közben halljam a szekerek zaját, érezzem a régi nyár melegét, a verejték, a vér és nászi test szagát, akkor még fölfújatlan léggömb sem vagyok, csak pötyörödött mása a szélfújásban. Olvashatok, ha nem sírom el magamat a szomorúságon, és nem tudok fölmosolyogni belőle. Hiába minden újságrendelés, könyvtári adat, klub-belépő, ha csak elfelejtem miatta magamat és a világot. A műveltség okos ébrenlétem fönntartója legyen és ne altatóm!
Tudják, mi egy nyári zápor? Először is, a nyári eget szétszakító tiszta szépség, a szívünket eltöltő, tisztelettel vegyes félelem, hogy olyan nevetségesen jelentéktelenek, olyan törékenyek vagyunk a fenséges nagyság kellős közepén, úgy kitölt minket ez a nagyság, megdermeszt, lenyűgöz, elbűvöl a világ pazar bőkezűsége. (...) Olyan hatással van az emberi lélekre, mint egy végtelen hosszú lélegzet. Vannak nyári záporok, melyek úgy veszik be hozzánk magukat, mint egy új szív, amely egy ritmusban ver a másikkal.
Annyira szeretlek, hogy még a gondolat is fáj. Kérlek, higgy nekem. Te vagy számomra a fény, a véget nem érő nyár.
Most, hogy a nyári szünet elkezdődik, lehet, hogy soha többé nem találkozom vele. Nem köszön nekem "Jó reggelt"-et és nem hallom nevetni többé. Biztos, hogy elkerül majd engem. Már hozzászokhattam volna, de én olyan boldog voltam, hogy teljesen megfeledkeztem róla, hogy milyen voltam, mielőtt találkoztam Kazehaya-kunnal.
Kedves és kevésbé kedves időjárás! Ha el mered rontani a nyaram,akár egy kicsit is,neked véged!Ha strandolni készülök,és te pont akkor toppansz be,adni a kezembe egy esernyőt,vagy akár elé mersz menni a napocskának,nagyon mérges leszek rád,és soha többet nem akarlak látni!Hívd elő a Napot, és mond meg neki,hogy ha már egyszer előjön,akkor süssön is! Köszönöm,hogy egész évben szemét voltál hozzám!Ici-pici puszika neked gonosz,és néha undok,rossz időjárás!Apropó,mond meg a Napocskának az üzenetem! Ne válaszolj az üzenetemre,nem érdekel a válaszod! Puszi Napocska! :)
I ♥ Summer!