Sziasztok!
Sajnálom ,hogy nem szerkesztgettem az oldalt!:| nem jutott rá időm,itt az utolsó hajrá nagyon-nagyon kemény.:| remélem megértetek!=\ Most ahogy 'végre' feljöttem láttam ,hogy kétezer fellett vagyunk.*w* mit mondjak?Nagyon szépen köszönöm e hű látogatóimnak.*-* remélem most többet tudok majd lenni.;)
Mindig van egy dal Amit akkor hallgatsz, mikor boldog vagy. Amit akkor hallgatsz, mikor szomorú vagy. Van olyan dal amitől nevetned kell, vagy éppen sírnod. Van olyan dal, ami a barátaidra emlékeztet. És persze van olyan dal, ami Rá emlékeztet.
Mikor tudom, hogy el kell menned, legszívesebben levenném a cipőd és eldugnám, csak azért, hogy velem lehess!
nincs rosszabb, mint úgy érezni, hogy senkit nem érdekel,hogy létezünk,hogy senki nem figyel arra amit mondunk,és hogy a világ tökéletesen működik a mi zavaró jelenlétünk nélkül is...
Félek, hogy egyedül maradok. Attól félek, hogy mindig valakinek a barátja, vagy húga, vagy bizalmasa leszek, de soha nem mindene valakinek.
Van úgy, hogy csak ülök és azon gondolkozok, hány olyan embert hagytam már elmenni, akinek most azt mondanám, 'maradj'. Azt hiszem, most értettem meg, mekkora súlya van a ki nem mondott érzéseknek..
lehet, hogy hisztis vagyok, néha bunkó, sőt akad, hogy féltékeny is, de csakis azért, mert félek, hogy elveszíthetem. viszont ezekkel az apró hibákkal együtt is, én tudom a legjobban szeretni!
kellenek a veszekedések. ilyenkor belegondolok, milyen rossz lenne téged elveszíteni. ilyenkor érzem a legeslegjobban, hogy kellesz, mert nélküled nem tudok élni!
van, hogy a durva szavak mögött rejtőzik a nagy érzelem.
Ismered a érzést? Százezreket látsz, mégis egyedül vagy..
Biztos vagyok benne, hogy nem azért találkoztunk hogy ne legyen köztünk semmi!